Róma Mailat után

„Igen, anya, me’ mindenféleképpen baszok, de még enni is akar a kibaszott férfija. Kellett nekem a digó fasz, hogy basznék szájba minden férfit a világon, me’ jön, hogy megfojtsam mindegyiket!” Ilyesmiket üvöltött egy szőke és finomka, Bákó melletti moldvai lyány az anyja fülébe, hogy csak úgy zengett Eminescu nyelve a 702-es buszon Ardeatina körül, Róma déli részén. Remélem, megértették, hogy míg a Spanyolországban dolgozó románok a korabeli népviseletbe öltöztek s a nemzeti ünnepet kolbásszal és paszullyal ünnepelték, addig én Olaszországban lasagnát ettem és vörös bort ittam. Lassan-lassan Mailat nyomdokaiba léptem és ámuldozva mondom, hogy csak néhány románt láttam Rómában s közülük alig kettő volt részeg. Azzal dicsekedtek, hány CD-t loptak. Többségük nagyon gátlástalan és szabadszájú volt, mint a fenti moldvai csaj, de senki nem vágyott arra, hogy kitoloncolják emiatt. Románul beszéltem az utcán, a Velence téren a kismillió japán kismillió fényképezőgépe között, de beszéltem románul a B főútvonal bűzletes metrójában is, a kínaiak és a mindenféle színű afrikai között, de senki nem mondta, hogy szedjem a sátorfámat. A románok a koldusiparban sem tűntek fejlettebbeknek, mint bárki más. Egyetlenegyet láttam: elegánsan felöltözve, tiszta vödörrel, méltóságteljesen állt egy kereszteződésnél. Purdét meg egyet sem fedeztem föl. Ha szigorúan összeszámoltam, az olasz csavargók száma meghaladta a nemzeti rromákét. Ez talán azzal függ össze, hogy a mieinktől eltérően, akik saját gyermekeikkel koldulnak, az olaszok a kutyák segítségével teszik ugyanezt, ugyanis folyton legalább két kövér és gondozott kóbor kutya kíséri őket, akiknek olyan az arca, akár a szenteké.
A Fabricio Hídon, a Tiberina szigeti bejárat mellett, egy pofa fuvolázott, a kutyák meg elbűvölve hallgatták.A Trasteverén egy másik együttes: egy koldus és két kutya, akik egy-egy marhakonzervet fogyasztottak. A Velence tér mellett újabb csapat, ez is egy emberből és két kutyából állt. Ha most a mozgó árusok felé fordulunk, románokat közöttük se nagyon találunk. Afrikaiak szabják meg, mit szabad, mit nem. A Vatikánnál algériaiak árulták a kézitáskát, válltáskát, aktatáskát. Semmi egyebet, csak hetedrangú ilyesmit. A Fontana di Trevinél ellenben a marokkói maffia uralja a terepet, akik Modelinót árultak, tudják, ez az a játék a műanyagkokárdákkal meg vízipisztolyokkal. Öt percig lógtak az emberen, mint a rromák, de biztosan nem beszéltek románul. Egyetlen olasz jött rá, hogy Romániából jöttem s elkezdte mondani azokat a szavakat, amelyeket tudott, vagyis kettőt: pénz és milícia. Próbáltam elmagyarázni, hogy a milícia Ceauşescu idejében volt, de mikor meghallotta Ceauşescu nevét, azonnal Hagit kezdte emlegetni: il grande giocattore…