MARIUS OPREA: ''Minden épelméjű embernek baja kell legyen a kommunistákkal!''

Háromszáz ex-kommunista kapott bűnügyi idézést

Riporter: Valami bajod van a kommunistákkal!
Marius Oprea: Minden épelméjű embernek baja kéne legyen velük!
R.: Anyáddal és apáddal mi bajod lehetne?
M. O.: Gondold el, hány évünket tették tönkre!
R.: Az embereket az ingatlanok meg a tőzsde érdekli!
M. O.: Igazad van, ez a harc a szüleinkkel való harcra emlékeztet. De hogy fogadj el egy embert, ha ő még csak bocsánatot sem kért azért, amit elkövetett? Én azonban egyetlen olyan szekusról vagy kommunistáról sem tudok, aki előállt és azt mondta: „Bűnös életet éltem, egész életemben ártatlan embereket vertem gumibottal.”
R.: Ahelyett, hogy beletemetkeznél a kommunisták bűneibe, befektethetnél a földbe, az ingatlanokba.
M. O.: Sajnos, nincs tehetségem az ilyesmihez. A kapitalisták között én vagyok a legkommunistább. Megfigyeltem, mi történik: a kommunizmus magánosodott. Az ideológia és a párt egysége eltűnt, de az ex-kommunisták és az ex-szekusok ugyanazt teszik a társadalom mélyrétegeiben, a családjukban. Bankoknál, ingatlanoknál, menő vállalatoknál dolgoznak. Lekaparod a társadalom csomagolását és rögtön találsz egy szekust, egy konzervet. Ahogy mind több adatot gyűjtök ebben a tárgyban a kommunizmus területéről, az a benyomásom, hogy belebetegszünk az összeesküvés-elméletbe. A kommunizmus elleni harcot végig kell küzdeni, főleg most, amikor megszületett a Tismăneanu-jelentés. A bizottság ajánlásai világosak s az intézet folytatja a Jelentés által megkezdett kutatásokat, keresi azokat a módozatokat, amelyek révén törvényesen kártalaníthatnánk a kommunizmus áldozatait.
R.: Felfedeztél valami újat?
M. O.: Ajaj! Több, mint háromszáz embernek küldtünk bűnügyi idézést. Ahol megtaláljuk őket, dokumentáljuk, hogy mit követett el az illető a kommunizmus nevében, aztán elmegyünk a Katonai Ügyészségre, többségük ugyanis katonai káder volt. A legfrissebb ügy azok ügye, akik Carlost, a sakált segítették a Szabad Európa Rádió elleni merényletben. Öt ex-diplomatáról van szó. Részleteket kértünk a SRI-től, a SIE-től, a Külügytől. Mindennek a teteje, lásd a Ion Constantin esetét, hogy ezek az emberek nem léteznek, holott Ticu Dumitrescut meg engem Ion Constantin diplomata várt a varsói reptéren. Kitiltották őket Bonnból a Carlos merénylete után. Nem tartóztatták le, mert mentelmi jogot élveztek. Hol vannak most? Az egyik, egy Mihoc nevű, a British Petroleumnál van. Az itteni titkosszolgálat azt mondta, nem létezik, mert titkosügynökök maradtak. Még a jelenlegi szolgálatok is megtartották őket, pedig máshonnan kitiltották.
R.: Most tiszteletreméltó állampolgárok.
M. O.: Úgy van. Sok szekust láttam a kereskedelmi fiókoknál. Ők tartották kézben az ország teljes külkereskedelmét. Ők tudták és tudják a mai napig, hová került a többlettermelés. Ők tudták, kit kell megkeresniük, hogy elindítsák a vállalkozásaikat a forradalom után. Természetesen a nyugatiak is hozzájuk fordultak, hiszen őket ismerték.

„Kiássuk a holtakat”

R.: Amúgy?
M. O.: Amúgy egyes dolgok nevetségesek, mások tragikusak. Hadd kezdjem a tragikusakkal. Az adataink alapján felfedezzük a halottakat és felfedezzük a kivégzések után elhantolt nagybácsikat és testvéreket. Egyszer találkoztam egy anyókával, aki a nyolcvanadik évén is túl volt és aki zokogva mondta, hogy az ott az ő Vasile testvére, akit 17 éves korában végeztek ki. Ilyen jelenetek tanúi lehetünk és ezek az Ügyészség logikus javaslatából fakadnak. Nem beszélhettek gyilkosságokról, ha nincs bizonyítékotok: az áldozat. Holttestet akartok? Az adatok alapján kutatni kezdtünk. Szerződtettünk egy régészt, aki a sírkamrákra specializálódott, egy bűnügyi orvost és egy ügyészt. Minden feltétel teljesült, most már nekilátthatunk az ásásnak és kiássuk ezeket a névteleneket, nem? Névteleneket, akik a síron túl is tanúskodnak. Senki sem gondolt ezeknek az egyszerű embereknek a tragédiájára, akiket az éjszaka közepén hoztak el otthonról és akiket tárgyalás és ítélet nélkül agyonlőttek. Családjuk felbomlott, megélte a közismert borzalmakat. Az apát megölték, az anyát a Duna-csatornához küldték, a gyerekeket árvaházba. Több ezer ilyen esetet ismerünk.
R.: Miért lőtték agyon őket?
M. O.: Nézd, itt van például a legfrissebb, besztercei eset: azért végezték ki őket, mert nem jelentek meg a sorozóbizottság előtt. Új év előtt hívták be őket, azt mondták, hogy a Karácsonyt és a Húsvétot otthon töltik, aztán elmennek katonának. Két gyerek, aki a juhokkal élt. Mikor lejöttek a hegyekből, egy falubelijük besúgta őket. A besúgó benne volt a kivégzőosztagban. Állítólag ő lőtte le azt a Vasilét is, akiről beszéltem s akinek nem volt más bűne, mint hogy elbújtatta magánál a barátait. Ezek a történetek és furcsa és szomorú, hogy közönségesnek könyvelték el őket. Holott sok ilyen gyilkosság van, nem elszigetelt és véletlenszerű esetek és az emberiség elleni bűnnek tarthatjuk őket, hiszen békeidőben követte el egy hadsereg, bűnügyi indoklás és tárgyalás nélkül. Nem tetszett a szemed színe, és kész. Mit is mondjak a kollektivizálásról… A falvakban nem álltak sorba, hogy beadják a javakat, erre néhány lázadó falut kivégzések révén szoktattak a rendre.
R.: Az ügyészek inkább Elodia után nyomoznak mindenféle szakadékokban, mint hogy téged követnének s előásnák egy kommunistaellenes csontjait.
M. O.: Azzal a pénzzel, amit Elodia megtalálására költöttek, a kivégzettek minden leszármazottjának tellett volna egy évi nyugdíjra… Olykor nevetnivaló dolgok esnek meg… De jó, hogy itt az intézetben fiatal csapat dolgozik…

„Európa tudni szeretné, kivel áll szóba”

R.: Ha sokáig kaparászol, agyonlőnek a kommunisták, akárhány fiatal lenne körülötted.
M. O.: Abban bízom, hogy még amikor igazán érdekében állt Ceauşescunak, hogy tönkretegye a Szabad Európa Rádiót, a szekusok nem közvetlenül cselekedtek. Elküldték „Laurenţiu” ügynököt, Stolnici-ot, hogy készítsen egy térképet… (Constantin Bălăceanu-Stolnici – történész, tavaly derült fény arra, hogy besúgó volt – D. P. megjegyzése). Még akkor sem cselekedtek ők maguk, amikor minden adat a tudomásukra jutott. Igaz, amikor magukhoz hívnak, másképp viselkednek. De abban is bízom, hogy külföldön jobban ismernek, mint itthon. Sokan terjesztik, hogy Európát már nem érdekli ez a kommunista mese. Nem igaz! Nagy érdeklődéssel követik az Intézet tevékenységét és várják az eredményeket.
R.: Tényleg? Európa zászlókat tűz a Mezőgazdasági Intervenciós és Kifizetési Ügynökségre meg az Igazságügyre, de úgy tűnik, ezeket a halottakat Európa temette el ismét.
M. O.: Mi nem beszélünk ezekről a dolgokról annyit, amennyit kellene, de ez nem azt jelenti, hogy nem is léteznek. Európa tudni szeretné, kivel áll szóba, zavaró, ha egy tisztességes román állampolgárról kiderül, közönséges besúgó volt. Itt a Stolojan-ügy. Őt csak a Boc-féle populisták fogadhatták be. Ceauşescu számláinak könyvelője ma nagy liberális, az Európa Parlament liberális küldöttségében?
R.: Mi a helyzet a Stolnici-üggyel?
M. O.: Siralmas. Stolnici állást foglalt a Román Akadémia honlapján és kijelentette, Georgescu és N. C. Munteanu „a mi Szekuritáténk ügynökei”, vagyis az ő szekuritátéjának besúgói. A Román Akadémia feltette a hivatalos honlapra, ezért ő a felelős.
R.: Csak öt másodperc: N.C. Munteanu is hibázott?
M. O.: Hát az ő jelentései hamisítványok. Az unokabátyja hamis dossziét állított össze. Elejétől végig hamisítvány, normázták, amikor csinálta. Az unokabátyja a Szekuritáté alkalmazottja készítette a dossziét, ő maga vallotta be.

„Tăriceanu gyümölcsteát iszik és gyorsan dönt”

R.: Miért vagy Tăriceanu mellett és nem Băsescu közelében?
M. O.: Még ha ki is állt a Tismăneanu-jelentés mellett, Băsescu akkor is a rendszer embere marad.
R.: Miért állt ki?
M. O.: Politikai okokból. Az egész román értelmiség mellé állt. Miért? Én háromszor is jártam a Cotroceni palotában, hogy meggyőzzem a lépés szükségességéről. Claudiu Săftoiun keresztül üzente, hogy Băsescu elnököt nem érdekli az ilyesmi, mert „ő jól élt a kommunizmus idején, farmert hordott, volt pénze és videókazettája.” Ez egy szó szerinti idézet, a tanúm pedig Radu Ioanid a Holocaust Múzeumtól. Mikor meghallottam ezt a választ, elmentem Tăriceanuhoz, akit két perc alatt meggyőztem. „Miért döntött ilyen hamar?”, kérdeztem. „Figyelj, Marius, még párttag sem lehettem.”
R.: A mostohaapja besúgó volt.
M. O.: Fogalma sem volt, mit csinált a mostohaapja és nem ítélhetjük el azért, amit a mostohaapja művelt.
R.: Băsescunak nincs mostohaapja.
M. O.: Băsescu és Iliescu ugyanabba a különös politikai személyiség-típusba tartozik. Nem aggódnak, hogy valaki lerántja a leplet a múltjukról.
R.: Miért vagy olyan epés Băsescuval?
M. O.: Hogy’ ne lennék epés? Băsescunak volt dossziéja. Mi bizonyítja? A jegyzőkönyv, amely a dosszié mozgását követi. Egy olyan embert, akinek eltűnt a dossziéja, leleplezhet a másoké, amelyben utalások történhetnek rá. Nem hiszek a radikális változásokban, egy ember megváltozásában, még akkor sem, ha Băsescu felolvasta a Tismăneanu-jelentést. Én abban a szólásban, amelyik azt tartja, „Farkas a szőrét váltja bár, de a szokását nem váltja.” Azt hiszem, abban a pillanatban döbbent rá, hogy a kommunistaellenes eljárást mennyire várja a társadalom, amikor a CNSAS-nál lehurrogták. Băsescu azzal jött, hogy Turianut támogatja. Turianu? Az az ember, aki belopta a törvénybe a „politikai rendőrség” kifejezést, amellyel azóta is annyi bajunk van. Politikai rendőrség? Ugyan már. Az emberi jogok elleni visszaélések.
R.: Mi a megfelelő terminus?
M. O.: Az emberi szabadsággal való visszaélés.
R.: Tăriceanu a sunyikkal és a pénzemberekkel van jóban.
M. O.: Én nem vagyok pénzember. Băsescu azért lenyűgöző, mert bármit el tud játszani, mindig a megfelelő színben tűnik fel. Tăriceanunak van tartása, nem engedhet meg magának bármit, távolságtartó. Tăriceanunak gyors a felfogása.
R.: Nem arrogáns?
M. O.: Nem.
R.: Vicceket mesél?
M. O.: Persze, nem dölyfös.
R.: Kávézik?
M. O.: Nem, gyümölcsteát iszik. A PNL-ben van egy probléma, de emiatt tiszteletreméltó is. Túl nagy a demokrácia. Egy-egy ülés öt órán keresztül is eltarthat. Semmi sem akadályoz meg senkit semmiben. Nézd meg az új jobbközép pártot. Mit tárgyalnak azok a vezetők, akiknek a döntését úgyis Băsescu mondja meg végül? A párt olyan, mint az RKP. Éjjel hoznak egy határozatot, reggelre mindenki elfogadja. Nyilvánvaló, hogy ezek az emberek olyanok, mint az egykoriak.

„Băsescu olyan, mint ők!”

R.: Milyen az ország felülről? Milyen a nép?
M. O.: Nem engem kell megkérdezned erről. Én vagy halottakat ások elő, vagy az egykori kommunistákat üldözöm.
R.: Miért szeretik Băsescut a titkosszolgálatok, miért támogatja a törvényeiket?
M. O.: Miért? Mert olyan, mint ők. Hát ő azt mondja, hogy nincsenek már régi emberek, én meg megtalálom őket és tudom, amit tudok… A STS-nél (a segélyhívót működtető állami hatóság – D. P. megjegyzése) például egy fontos ember, aki Ceauşescu idején a rádióhallgatók dossziéját állította össze. Ilyen emberek. Ezek azok, akik képtelenek a demokrácia szabályait betartani. Az elnök azt mondja, ő az egykori rendszer ellen küzd, miközben olyanok fokozatát emelte meg, akik 25 évig dolgoztak tisztként az elhárításban. Egy kivonás és kiderül, mikor kezdtek ezek dolgozni. És a titkosszolgálatokról szóló törvény ott áll a parlamentben, végtelen viták közepette és olyan lobbyk között, hogy megáll az ész, milyenek ezek a „fiúk”. Ezek nélkül az általuk behozott módosítások nélkül arra kényszerülnének, hogy professzionizálódjanak. Nézd meg Hayssam szökését. Ez a profizmus? Hát, mit mondhatnék a profizmusukról? Hogy Hayssam egyik cégétől vették a kocsijukat? Micsoda egybeesés! Ki vezette Băsescu Cotroceni Bizottságot, amely a szolgálatokra vonatkozó törvénnyel foglalkozik? Rogojani, Iulian Vlad egykori kabinetfőnöke, a Ceauşescu utolsó Szekuritátéjának a főnöke. Nem érdekes?
R.: Micsoda munkád van, istenem…
M. O.: Sokan mondják: „mi dolgod velük?” Nos, nézd meg azokat a villákat, amiket ebben az utcában emeltek. Járj utána, ki építtette őket, milyen fokozata volt azelőtt. Ha ők tisztességesen keresték meg a pénzüket, azt jelenti, mi ketten fűtők vagyunk a Napnál

istodor@catavencu.ro

Az interjú audio-változatát a www.catavencu.ro-ról lehet letölteni.

Taguri: interviu